Az egész úgy kezdődött, hogy hirtelen nagyon sietnem kellett, mert kiderült, életem szerelme elutazik. Messzire, és hosszú időre. A terv, hogy majd a vizsgaidőszak után együtt fogunk iszogatni, vagy akármit is együtt fogunk csinálni, hirtelen dugába dőlt. És akkor jött a kapkodás. A minden mindegy érzés. Egy amolyan búcsú buli után hazakísértem, és megígértem, hogy meglátogatom majd kint. Nem volt szex, vagy csók, sőt, semmi nem volt. Csak egy puszi, meg a remény, hogy fogunk még találkozni, és mostmár lesz okom megkeresni, bárhol is jár majd. Ez volt az első „kalandom” a Szív utcában. Amiről később kiderült, hogy nem is Szív utca. Mégis meghagytam címnek.