Azt álmodtam, hogy zuhanok, szabadon esek. Talán nem is álmodtam. Szellemet idéztünk. Jézus Krisztus szellemét. Megjelent, és mi csak akkor döbbentünk rá, hogy ez milyen mélységesen blaszfém. Jézus Krisztust nem illik csak úgy hívni. Aztán zuhanni kezdtem, tudtam, hogy álmodok, de a zuhanás valódi volt. Nem mertem kinyitni a szemem. Éreztem, ahogy lassan visszatér a testembe az élet. Azt álmodtam, őrült vagyok, pszichopatának nyilvánítottak, és valami furcsa büszkeség lett úrrá rajtam, mintha csak valami elit kör tagjává választottak volna. Mintha ez valami rang lenne. Igen, levelező tagja vagyok a tébolydának. Valamit már elértem.