Néha a sors úgy hozza, hogy az embernek van egy huga. Ez egy elég hirtelen érzés, minden előzmény nélkül. Mert a hug csak úgy van. Tudjuk az eszünkkel, hogy volt idő, amikor nem volt (és ebben, ugye, különbözik például egy bátytól) de ez a tudás a ködbe vész, és valójában lényegtelen. Aztán van az az érzés, amit úgy hívhatunk, hogy a hug újra felfedezése. Néha az ember annyira megszokik és természetesnek vesz dolgokat, hogy nem is tűnik fel azoknak a létezése. És egyszercsak, egy rég bezárt fiók mélyéről, előkerül egy poros kis doboz, benne rengeteg régi emlékkel. Néha egészen hasznos dolgok bukkanakk elő így, úgymond a semmiből. Ilyen a hug újra felfedezése is. Egyfajta átlényegülés, felnőttkori újraélése és átértelmezése egy olyan köteléknek, ami gyermekkorunk óta adott volt, épp ezért sosem boncolgattuk, nem vizsgáltuk milyen, elfogadtuk. Én vagyok a báty, ő meg a hug. Ilyen egyszerű.
Aztán ez a hug egyszercsak leszáll egy vonatról, és egy teljesen új helyzetben találljuk magunkat. Hirtelen felnőttként beszélgetünk egymással. És kiderülnek dolgok. Megismerünk egy embert, akivel ugyan együtt éltünk, és fél szavakból is értjük egymást, de ugyanakkor mégiscsak ismeretlen, akinek a kamasz éveiben volt egy amolyan „titkos” élete, amit gondosan elfedett, és magában tartott, és aztán ezt egy esős tavaszi napon, egy konyhában üldögélve, immár felnőttként, mégiscsak elénk tárja. És akkor az ember rácsodálkozik a saját hugára. Hogy telt el ennyi év, és hogyhogy mi erről sosem beszéltünk, jaj de jó, hogy elmesélted, ezt nem is gondoltam volna, úgy örülök, hogy kijöttél hozzám, persze, én is kimegyek majd hozzád, tök jó, hogy így, kettesben, így még sosem beszéltünk, ilyet még sosem csináltunk, ez olyan fura, hogy pont veled, el sem tudtam volna képzelni, persze miért ne, végülis, miért kellene a testvéreknek egymás előtt is úgy viselkedni, mint a szülők előtt? És az ember egyszercsak azt veszi észre, hogy egy borongós tavaszi délutánon, egy amszterdami kanális partján, talált egy hugot, aki pedig mindig is a testvére volt.